Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 18.

Olvassuk: Ézsaiás 5:20—25 és I. Péter 2:1—10.

»Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik.« (Ézsaiás 5:20.)

Apám lelkész volt. Egy alkalommal arról prédikált sorozatosan, hogy miként juthatnak előre közösségünk tagjai az Ur Jézushoz való teljesebb odaszentelődés vonalán.

Egyik este a városunkban elburjánzott alkoholizmus ellen beszélt. Kihangsúlyozta, hogy milyen nagyok az iszákosság veszélyei — úgy a test, mint a lélek számára, azonkívül mekkora szomorúságot okoz a családtagoknak, hogy tönkreteszi az otthonokat és mennyire kihat még a gyermekek életére is.

Igehirdetése végén egy fehér zászlót emelt magasra, jelképezve a Jézus Krisztus előtt való teljes megadásunk szükségességét.

Másnap a helybeli újság félremagyarázta az egészet. Szerintük az a fehér zászló azt jelképezte, hogy apám behódolt az italozásnak. Teljesen elferdítette apám nemes szándékát és mondanivalóját.

Ezt hangsúlyozza mai igénk is. Azok, akiket az önzés ural s a bűn hatalmába élnek, előszeretettel hamisítják meg mindazt, ami szent és tiszta — és fordítva is: a rosszból jót csinálnak.

IMÁDKOZZUNK: Tisztíts és szentelj meg bennünket Jézusunk, Megváltónk, Királyunk és Urunk. Szent nevedben. Ámen.

— A bűn becsap és elárul, de Jézus Szabadító. —

Russel Chilcote, Tennessee

51