Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 17.

Olvassuk: Galata 6:1—10.

»A jónak cselekvésében pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem lankadunk.« (Gál. 6:9.)

Az időpocsékolás az egyik legkörmönfontabb kísértés. Úgy hatol be életünkbe, hogy észre se vesszük. Sok ártatlannak látszó dolog követelő bálvánnyá válhat, hogyha időnket helyesebb célok helyett, neki áldozzuk oda.

Dr. Scudder Ida missziói orvosnő, aki az indiai Vellore-ben kórházat és orvosképző intézetet alapított, sokszor hajnali 3-kor kelt fel, hogy előkészüljön a tanításra. Napközben a betegek százait kezelte, sokszor késő éjszakáig. Mindamellett még arra is volt ideje, hogy kedvenc virágait locsolja vagy a látogatóknak a kórházat megmutassa.

Ha nem felejtjük el, hogy Istennek időnkért számadással tartozunk, akkor azt minden bizonnyal okosan fogjuk felhasználni. Ez visszatart attól is, hogy olyan dolgokra pazaroljuk időnket, amelyek talán »kitöltik« üres óráinkat, de nem gazdagítják életünket.

IMÁDKOZZUNK: Édes jó Istenünk, segíts időt szakítanunk mindig arra, hogy a nap kezdetén a Te orcád világosságát keressük. Szabadíts meg az időpocsékolás kísértésétől, sőt taníts úgy használni napjainkat, hogy azok a Te országodat szolgálják. Az Ő nevében. Ámen.

— Isten felé el kell majd számolnom földi életem minden órájáról. —

Bernhardt Clara, Ontario

50