Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 2.

Olvassuk: János 5:1—20.

»Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.« (János 5:17.)

A világ és az ember teremtésével Isten teremtő tevékenysége nem szűnt meg. Isten ki is akarta jelenteni önmagát az ember felé. Ennek a »kijelentésnek« a történetét a bibliában találhatjuk meg. Isten leghatalmasabban Krisztuson keresztül jelentette ki magát. Krisztus a testté lett Ige.

Míg Krisztus testileg ezen a földön volt, állandóan tanított, gyógyított és az elveszetteket kereste. János evangéliumának az 5. részében fel van jegyezve, miként gyógyította meg a beteg embert a Bethesda tavánál. Az Ur most az Ő gyermekein keresztül keresi meg az elveszetteket és folytatja megváltói munkáját.

A Jelenések Könyve elénk tárja az Uj Jeruzsálem dicsőséges képét. Isten az idők teljességében új eget és úi földet teremt, ahol igazság uralkodik majd.

Milyen nagy kiváltság az, hogy Isten munkatársai lehetünk! Ha elfogadjuk ezt a szép hivatást alázatos szívvel, akkor megengedi, hogy embereket vezessünk hozzá és azok is új teremtményekké válhassanak az Ő kegyelméből.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, magasztalunk Téged teremtő és megváltó munkádért. Köszönjük, hogy tulajdonoddá tettél minket és hitet adtál az örök életbe. Add, hogy ezt a győzedelmes hitet meg tudjuk osztani másokkal is. Szent Fiad, a Krisztus nevében, Ámen.

— Az örökké munkálkodó Isten minket is hív, hogy vele munkálkodjunk.

Csia E. Klára, Svájc

4