Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsidók 10:31—39.

»De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.« (Zsidók 10:39.)

Az égő, tüzes kemence története a benne lévő három férfival a Dániel könyvében arról beszél, hogy akik hisznek, el nem pusztíthatok, bár a test ki van téve veszedelmeknek. Azok vesznek el, akik hit nélkül meghátrálnak. Mi aligha ízleljük meg a vértanuságot, de Isten nem hagyja figyelmen kívül a mi Őbenne való bizodalmunkat és azt a meggyőződésünket, hogy az ő ügye olyan, amiért érdemes élni, de meghalni is.

Jézus beszél az olyan emberről, aki ugyan rászánja magát, hogy Istennek szolgál, de már előre azon gondolkozik, mi is lesz a jutalma. Az ilyen ember nem alkalmas az Isten országában való szolgálatra.

Azok, akik hitben odaszánták magukat Istennek és hűségesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat, azok megtartják lelkűket az örökévalóságra. A legmagasabb méltóság, amit csak elérhetünk az, hogy meghalva is továbbélünk és a hitet megtartva megmaradunk.

IMÁDKOZZUNK: Dicsérünk Téged Atyánk a Te szent Igédért, amely arról beszél, hogy megtartod életünket, ha hitünket beléd helyezzük. Segíts naponként abban, hogy hitben éljünk. Jézus nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ...« Ámen.

— Életem döntései hitből születnek-e vagy emberi számításból, akarásból? —

Jones William H., Ontario

VASÁRNAP, FEBRUÁR 5.

38