Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 6.

Olvassuk: Zsidókhoz 12:1—7.

»(Énók) bizonyosságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.« (Zsidókhoz 11:5.)

Énók' kedves volt, vagy ahogy más fordítások mondják, tetszett Istennek. És ebben az esetben a tetszik szó azt fejezi ki, ahogyan az elismerő munkaadó méltányolja egy megbízható alkalmazott munkáját. Vagy amikor a háziasszony hálásan ismeri el, hogy takarítónője a legjobb munkát teljesíti.

Énóknak bizonyossága volt afelől, hogy tetszett, azaz kedves volt Istennek. Isten megbízott benne és ő bízott Istenben. Ez Énók életének tanulsága; életének eredménye pedig jó hírneve lett. Az emberek elismerték róla, hogy Istennel jár és tetszik Istennek.

Vajon ez a tanulsága és eredménye a mi életünknek is? Nem az a fontos, hogy milyen nemes ügyet szolgáltunk, vagy milyen vallásos tevékenységben vettünk részt; a fontos kérdés az, vajon tetszettünk-e Istennek?

IMÁDKOZZUNK: Ó Istenünk, Veled szeretnénk járni minden nap. Őrizz meg bennünket attól, hogy engedjünk a világi kívánságoknak, valamint saját bűnös vágyainknak. Add, hogy kedvesek legyünk Neked és ezáltal elnyerjük azt a békét, amelyet csak a Benned való teljes bizalom adhat meg. Jézus Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

— Ha szeretjük Istent, akkor legfőbb gondunk az lesz, hogy tetszését elnyerjük. —

Brodhead Charles Dániel, Pennsylvania

39