Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-11-01 / 6. szám

Olvassuk: Efézus 6:10—20.

»Azért aki azt hiszi, hogy áll, megássa, hogy el ne essék...« (I. Korinthus 10:12.)

»Álljatok meg erősen...« Vajon meglátszik-e rajtunk, hogy hatalmas gazdánk van, akinek parancsa félreérthetetlenül világos és egyszerű.

Az Ő vezetése életünk minden részére kiterjed. Hol szeretettel, hol szigorral, de nem szűnik meg irányítani bennünket. A fenti igében óv az elbizakodottságtól. Vigyázatra és á'lhatatosságra int. Hogy megfogadjuk-e tanácsát vagy nem, az teljesen rajtunk múlik. Ha szívünk és elménk szorosabb kapcsolatban van Vele, akkor érzékenyebbek vagyunk az Ige mondanivalója iránt és aszerint reagálunk. Ilyenkor nem törődünk a körülöttünk lévők szurkolódásaival, könnyebben elvégezzük a »nemszeretettt dolgokat.

Azzal, hogy Jézust elfogadtuk életünk Urának, a Ró!a való bizonyságtevést is vállaltuk.

A gyakorlott horgászok tudják, hogy néha engedniük kell a halnak. Bár a horgászbot hajlik, a zsinór enged, a cél a hal kifogása.

Ugyanígy a keresztyénnek képesnek kell lennie elviselni megrázkódtatást, nehézséget és ellenkezést.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, kinek útja a mi utunktól annyira eltérő, bocsáss meg nekünk, hogy nem tudunk Megetted kitartani. Kérünk, ne szűnj meg irányítani minket és tarts meg közelségedben. Ámen.

— Az, hogy szilárdan állsz, nem jelent ellenállást a változásokkal szemben, hanem Isten szándékának tiszteletbentartását. —

Schlimm William Hóbort, Illinois, U.S.A.

CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 2.

4