Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 19. Olvassuk: Máté 13:31—35. »És történt, hogy mikor a sokaság Jézushoz tódult és hallgatta az Isten Igéjét, ő a Genezáret tavánál állott.« (Lukács 5:1.) A sokaság azért tódult Jézushoz, mert Ő Isten Igé­jét érthető módon közvetítette. Olyan nyelven, melyet mindenki megértett. Mint ahogy Márk feljegyezte: »A nagy sokaság örömmel hallgatta Őt.« (Mk.l2:37.) Jézus egyszerű szavai, a mindennapi életből vett hasonlatai ma is erőteljesek, elevenek, közérthetők. A Újszövetség nyelve sem valami »szent« nyelv, hanem az a beszéd, amelyet az első évszázadban a nép használt piacon, utcákon, mindennapi társalgásban. In­nen van, hogy az egyház évszázadokon át kénytelen volt a Bibliát újból meg újból lefordítani: a nép ma is a saját nyelvén szereti hallani Isten Igéjét. Ma nagy vita folyik arról, hogy érti-e a modern em­ber a Biblia nyelvezetét? Nyilvánvalóan Isten Igéjét mindig korszerűsíteni kell, ehhez nem elég csak a nyel­vezetet korszerűsíteni. Aki Krisztust akarja hallgatni, az érti meg a Bibliát igazán. (Ján. 5:38—41.) Az egyház­nak Őreá kell mutatni, ha meg akarja értetni az Igét. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, Istenünk, mindazokat, akik Igédet anyanyelvűnkre lefordították. Add, hogy mi szorgalmasan tanulmányozzuk az íráso­kat és kövessük Őt, akiről az írások bizonyságot tesz­nek: a Krisztust. Az Ő nevében kérjük. Ámen. — Ha az egyház valóban Jézus Krisztus evangéliu­mát hirdeti, az emberek ma is szívesen hallgatják. — . Claypool Clarence, Iowa 21

Next

/
Thumbnails
Contents