Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 20.

Olvassuk: I. Korinthus 12:4—12.

»Amint egy testben sok tagunk van, de minden tagnak nem ugyanaz a rendeltetése, aképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak is tagjai.« (Róma 12:4—5.)

Assziszi Ferencről jegyezték fel, hogy a középkornak e szentéletű szerzetese egyszer megkérte egyik fiatal szerzetestársát, kísérje el egy prédikáló körútra a szomszédos faluba. Úgy is történt. Végigjárták a falu utcáit, megfordultak a piactéren is, s aztán anélkül, hogy csak egy szót is szóltak volna, eltávoztak a faluból. A fiatal szerzetes sehogyan sem értette Assziszi Ferenc magatartását, s ezért, ahogy hazatértek, megkérdezte tőle, mikor fognak prédikálni. »Gyermekem, válaszolta Ferenc, már prédikáltunk! A faluban minden lépésünket, köszöntésünket, megjegyzésünket figyelte a nép. Ez volt a mi reggeli igehirdetésünk ...«

Nem azt jelenti ez, hogy élőszóban történő igehirdetésre nincs szükség, hanem azt, hogy a világ bibliája igen gyakran a keresztyének élete. Az egyháztagok munkáján, szaván, magatartásán keresztül az egyház beszél, hogy némelyek, ha nem engedelmeskednének is az igének, a keresztyének magatartása által ige nélkül is megnyeressenek.

IMÁDKOZZUNK: Oh Istenünk, óvd meg a te egyházadat attól, hogy számokkal és vagyonnal dicsekedjék! Hadd lelje inkább abban gyönyörűségét, hogy az evangélium jó illatát jelenti meg tagjain keresztül ebben a világban. Ámen.

—Mit mond az egyház Ura rajtam keresztül embereknek? —

Phelps Willis, Koloi'ádó

22