Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 10.

Olvassuk: János 6:26—35.

»Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.« (Máté 5:6.)

Gyönyörű nap volt, amikor kirándulást tettünk egy kis északirországi szigetre. Miután gyalog bejártuk azt, visszamentünk a csónakhoz. A friss tengeri levegő igen felfokozta étvágyunkat s alig vártuk, hogy partra szálljunk a szárazföldön és elfogyasszuk ebédünket. Aznap bizony mindenki tisztára ette a tányérját. A szakácsnak nem lehetett panasza étvágyunkra.

Vajon Isten igéjével kapcsolatban is ilyen mohó vágyakozás van bennünk? Éhezi-e lelkünk az élet kenyerét, melyet Jézus Krisztus kínál az embereknek? Mikor Isten igéjével táplálkozunk s annak ereje átjárja életünk minden kicsi részletét, akkor érezzük azt, hogy most valóban megelégíttettünk. De milyen szomorúsága az az Urnák, amikor valaki az Ő szeretetét, irgalmasságát és jóságát nem hajlandó még csak meg sem ízlelni s eltolja magától, mint valami nemkívánatos ételt.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, szégyenkezve és bűnbánattal valljuk meg, hogy igen gyakran más dolgok töltenek el minket s ezért nem törődünk Veled. Ébressz bennünk vágyakozást Igéd és a Veled való beszélgetés, az imádság után. Te Ismered hiányainkat, szükségeinket s töltsd be azokat kegyelmesen. Hiszen nincs pillanata életünknek, hogy ne lenne szükségünk megbocsájtásodra s békességedre. Krisztusért kérünk. Ámen.

—Az emberi szív úgy van alkotva, hogy anyagiak sohase tudják teljesen kielégíteni. —

Wlldridge F. Margaret, Észak-Irorsz&g

12