Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. János 1:5—2:2.

»Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket.« (I. János 1:9.)

Mozgalmas este volt. És még a tetejébe, elszakadt a cipőfűzőm, pont néhány perccel azelőtt, amikor ielkészi szolgálatom ellátására a templomba kellett indulnom. Mindenki tudja, hogy a cipőfűzőnek egy darabban kell lennie ahhoz, hogy feladatát betöltse.

Az elszakadt cipőfűző mit sem ér. Hasonlóképpen, ha a lánc egyik szeme elszakad, az egész lánc nem tudja betölteni a feladatát.

A keresztyén embernek keresztyéni élete minden pontjára ügyelnie kell. De tudjuk, hogy naponta sokszor és sokképpen tévedünk. Istent inkább érdekli a bűnvallásunk, mert keresztyéni életünkben akkor növekszünk, amikor megtanuljuk bűneinket megvallani.

Láttam embereket elszakadt cipőfűzővel, amint húzták a lábukat, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. A lelki bicegés sokkal rosszabb a testi sántikálásnál. Ezért lelki egészségünk szempontjából különösképpen fontos az, hogy bűneinket ismerjük és Isten előtt naponta megvalljuk, hogy Krisztus nevében bocsánatot nyerjünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, tudatosítsd bennem a bűnösségemet. Hadd járuljak a Krisztus keresztje elé és összetört szívemet helyezzem lábai elé. Add nekem a te békességedet Idvezítőmön és Megváltómon át. Ámen.

— Tudatában kell lennem bűnösségemnek. —

David It. Nicholas (Ausztrália)

SZERDA, MÁRCIUS 9.

11