Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 5.

Olvassuk: Máté 7:7—11.

»Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.« (Máté 7:7.)

A múltkor hozzám jött egy ember és vagy harminc felírt kérdést hozott azzal, hogy keresztyénné lesz, ha azokra kielégítően megfelelek. Én viszont megfordítottam a sorrendet és így válaszoltam: »Ha hajlandó egész életét feltétel nélkül Isten kezébe letenni most, akkor majd később megbeszéljük a kérdést is.« Ráállott az ajánlatra: letérdepelt velem együtt és őszintén letette életét az Ur elé.

Pár nap múlva találkoztam ismét vele. Megkérdeztem tőle, miért nem jött el átbeszélgetni kérdéseit. így válaszolt: »Azon az estén, amikor Isten elfogadott, minden lényeges kérdésemre feleletet is kaptam.«

Az igazi keresztyén élet és az imádság titka is ez. Ahhoz, hogy Isten akaratát megismerjük, Istent magát kell először ismernünk. Istent megismerni elsősorban nem elméleti feladat, hanem az élet átadásának kérdése. Az imádság nem egy ismeretlen Isten előtt meggyújtott áldozati tűz, hanem a Krisztusban megismert Istennel való alázatos társalkodás. Minél teljesebben megismerjük Őt, annál mélyebbé és teljesebbé válik az imádkozásunk. El annyira, hogy egyre nehezebbé válik kettéválasztani az életet és az imádkozást.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, aki a Veled való közösségre teremtetted és váltottad meg az embert, engedd, hogy életünk ajtaja sohase legyen zárva, amikor Te közel jössz hozzánk. Hadd lehessünk mi állandóan a te templomod! Jézus nevében könyörgünk.

— Mily sokat veszítünk, mert »hő imában Őhozzá nem fordulunk!« — Mather S. Imre, Ceylon

7