Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 25:31—46.

»És felelvén a király azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek üggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.« (Máté 25:40.)

Talán egyetlen példázat sem fejezi ki ilyen mélyen az ószövetség erkölcsi üzenetét és az újszövetség miszsziói elkötelezettségét, mint ez. Sokan mégis félreértik: azt gondolván, hogy itt csupán a felabaráti segítőkészségről van szó. Pedig Krisztusnak embertársainkban való felismerését magyarázza.

A király vádja nem az, hogy a bal kéz felől valók nem segítettek az éhezőn, a mezítelenen és betegen; hanem inkább az, hogy ezek nem látták meg Őt, a Királyt, amikor éhezett, szomjúhozott, mezítelen és fogoly volt. Mert Krisztus, aki mindnyájunk sorsa felett dönt, inkongnitóban közöttünk jár ma is. Rongyos ruhában, fájdalmainkat hordozva, szenvedéseinket szenvedve: Örömünk és szomorúságunk jobban éri Őt, mint minket. Nemcsak közel van hozzánk, mint szülő a gyerekéhez, hanem úgy azonosítja magát velünk — a legkisebbel is közöttünk — mint ahogyan csak Isten teremtő és megváltó akarata képes ezt megtenni!

IMÁDKOZZUNK: Hogy lehet, hogy ennyire szerettél engem, Uram! Lehetek-e engedetlen szereteted áradásának? Csak azt tudom, hogy általmentünk a halálból az életre, mert szeretjük ami atyánkfiáit. Ámen.

— Krisztusnak való engedelmesség az egyetlen út atyánkfiáihoz! —

B. J.

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 3.

6