Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk 10:13—16.

»Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták lényege.« (Máté 7:12.)

Egy iskolás fiú este igen durván viselkedett fiatalabb testvérével. Másnap reggel korán elment az iskolába, így nem volt alkalma rendezni az ügyet. Kis testvére mégis imádkozott azért, hogy bátyja jól feleljen az iskolában. Elfelejtette az előző nap keserű tapasztalatát. Őszintén megbocsátott és igazán felejtett...

Mennyire hiányzik ez a gyermeki lelkűiét felnőtt világunk nagy családjából!? Bár hangoztatjuk, hogy egymásnak testvérei vagyunk, mégis úgy viselkedünk, mintha egymásnak farkasai lennénk. Tépjük egymás becsületét, jó hírnevét, jellemét. Sokszor azok szívén ejtjük a legmélyebb sebet, akiket legjobban szeretünk. Hallgatunk, amikor szólni kellene; óvatoskodunk, amikor ki kellene állani másokért... S az eredmény? Keserű szív, önvád, feszültség. Sokszor álmatlan éjszakákon kérdezzük önmagunktól: »Hogyan is juthattam én ide?«

»Amit nem akarsz magadnak, ne tedd felebarátodnak!...«

IMÁKOZZUNK: Urunk, emlékeztess bennünket újból arra, hogy hogyan bocsátottad Te meg bűneinket: elengedted minden kifizethetetlen adósságunkat, hátad mögé vetted vétkeinket és a tenger mélyébe vetetted minden engedetlenségünket. Én is megbocsátok felebarátaimnak, mert nem akarok engedetlen gyermeked lenni. Ámen.

— Testvér vagy farkas leszek-e ma?

Yocom F. Dorottya (Ohio)

PÉNTEK, MÁRCIUS 4.

6