Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 4.

Olvassuk: Máté 26:36—39.

»Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.« (Máté 26:39.)

Imádságaink jó része abból áll, hogy elmondjuk Istennek a kívánságainkat. Lényegében véve, így imádkozunk: »Úgy legyen, amint én akarom, és ne úgy, ahogyan Te, Atyám!« Ez pontosan az ellentéte annak a lelkületnek, amely a mi Urunkban lakozott.

Nem a beteg mondja meg az orvosnak, milyen orvosság vagy kezelés szükséges neki, ezt az orvos írja elő. A gyerek az iskolában nem úgy tanul, hogy »megmondja« tanítójának saját elgondolású szabályait a nyelvtani vagy számtani példákban, hanem úgy, hogy hallgat a tanító oktatására és magyarázatára. Igaz, hogy a családban a gyermek gyakran elmondja szüleinek saját kívánságait, de ha »jól nevelt«, akkor mindig hajlandó azokat alárendelni szülei bölcseségének és akaratának.

Legyünk meggyőződve arról, hogy mennyei Atyánk törődik velünk és az az akarata, hogy éljünk. Ő jobban tudja, mire van minékünk szükségünk, mint mi magunk.

IMÁDKOZZUNK: Tudjuk, Atyánk, hogy Neked gondod van reánk. Kérünk, mutasd meg utaidat és akaratod a számunkra. Adj kegyelmet, hogy a felismert úton bátran élhessünk — bármi legyen is annak ára — a te dicsőségedre. A mi Urunk érdeméért kérünk, aki így tanított minket imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen. (Mondjuk végig az Imádságot.)

— Az imádság nem Isten kioktatására való. —

Orr M. Cecil, Kansas

6