Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 24.

Olvassuk: Máté 6:1—8.

»Menj el, rejtőzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.« (Jeremiás 36:19.)

Jeremiás Isten embere volt csupán, mely Isten szavát közvetítette. Az ellenségeket mégsem kerülhette ki. Ő nem azért rejtőzött el mintha életét féltette volna, hanem mert Istennek még célja volt vele. A lelki ember számára elrejtőzés, megpihenés. Sok függ attól is, hogy hová rejti el magát a lélek. Csak az jelent megpihenést és megújulást, ha Istenben nyugszik meg az én lelkem. Tehát ne is keress más rejtekhelyei, mert minden más csak veszedelmet hozhat reád.

Az elrejtőzés nem csak pihenés, hanem erőgyűjtés is.

Az igazi elrejtőzés nem függ a környezetünktől, a helyzetünktől, mert az egy lelki állapot, a léleknek elmerülése Istenben. Ilyenkor megszakad a kapcsolatunk környezetünkkel, a világunkkal, sőt önmagunkkal is és minden mindenekben Krisztus lesz számunkra.

Szenvedések, küzdelmek, félelmek között élő ember tanulj meg elrejtőzködni a Te Uradban a Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: Ha bánt a világ, ha félelmek sötét ijesztő árnyai ülik meg lelkünket, mint fekete madarak, Urunk Istenünk, hadd meneküljünk Hozzád és rejtőzködjünk el Tenálad. Ott béke, boldogság honol, s ott nincs még a félelemre való ok sem. Nálad megpihenve, bátorságot nyerve, aztán bátran indulhatunk az élet küzdőterére ismét. Imádságunk csendes rejtekhely legyen most is számunkra. Ámen.

— Győzhetetlen én kószálom, védelmezőm és kővárom. —

E.A. Magyarország

67