Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 25.

Olvassuk: Filippi 3:7—14.

»...hátra ne tekints és meg ne állj a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.« (I. Mózes 19:17.)

Hogy valóban megmentett lélek légy, ahhoz el kell fogadnod azt, amit ez az Ige mond.

Hátra ne tekints! Igen sok keresztyén élet törik meg az által, hogy mindig csak hátra tekint. A hátratekintés olyan mint a hajóból leeresztett horgony. A víz folyik ugyan, de a hajó áll, mert le van kötözve. A hátratekintő embert megkötözi a múlt és nem haladhat előre.

Ne állj meg a környéken! Azaz, ne tétovázz, ne kérj újra és újra mindenféle tanácsot, hanem cselekedj. Vannak emberek, akik azért késnek el mindig, mert mindenkitől tanácsot kérnek. Az a beteg, aki sokféle tanácsra hallgat, belehal. A hadvezér, aki mindenki tanácsát kikéri, leverettetik. Az a keresztyén, aki elébb mások véleményét és helyeslését akarja megtudni, elvesztette a keresztyén életét.

A hegyre menekülj! De ne a törvény hegyére, ne a sinai hegyre, hanem a Kegyelem hegyére, a Golgotára. Csak egy biztos menedéke van a léleknek, s az Jézus.

IMÁDKOZZUNK: Menekülő életem fogadd el Krisztusom! Úgy hozom hozzád bűnös énemet, mint értéktelen, de a Te számodra mégis értékes és használható hangszert. Szeretnék messze harsogó kürt lenni, aki belekiáltja a világba, hogy a Golgotán van csak megtartás. Oda meneküljön minden lélek. Áldd meg életem, hogy a Neked szánt szolgálatomat hetölthessem. Ámen.

— A Sátán elől az egyetlen menedék a kereszt. —

E.A. Magyarország

58