Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 27:1—8.

»Helyetted mondja a szívem. Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem oh Uram!« (27. Zsoltár: 8.)

Szemeinkkel nem láthatjuk Istent, füleinkkel nem hallhatjuk hangját, de érezzük és tapasztaljuk, hogy kezében vagyunk. Tennyson, a nagy költő mondotta, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint lélekzetünk és közelebb, mint kezeink és lábaink. Oly közel van hozzánk, hogy szívünk leghalkabb suttogását, legelfojtottabb kiáltását meghallja. Hittel fordulunk hozzá és ő válaszol- Félelmeink eloszolnak, bánatunk meggyógyul és utunk megvilágosodik.

Ha lábnyomát követjük, mindennapi feladataink elvégzésében is közel kerülhetünk hozzá. Állhatatos — azt mondja a Zarándok útjában. »Szerettem Uramról hallani és ahol lábának nyomát megpillantottam a földön, vágytam, hogy én is odalépjek.«

Istenhez kerülünk közelebb, ha az Ő nevében kötünk valakivel barátságot. Ő mondotta: »Mert ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«

IMÁDKOZZUNK: Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket épen. Töltsd be a Te jelenléted utáni mélyebb vágyakozással, hogy az erővé váljék életemben- Tiszta szívet teremts bennem, hogy a Magasságosnak méltó lakóhelye legyen az. A mi áldott Urunk nevében. Ámen.

— Istenhez közeledünk, amikor az Ő nevében lépünk barátságra másokkal. —

Emmons Heten K. California

sä

VASÁRNAP, FEBRUÁR 20-