Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 6.

Olvassuk: I. Korin thus 13.

»Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom.«

(I. Korinthus 13:1.)

Már közel 30 éve annak, hogy egy kiváló lelkészt hallottam prédikálni. Igehirdetésében az Isten szeretetéről prédikált. A gyülekezet lélekzetvisszafojtva figyelte.

Egy nagyon egyszerű hétköznapi élményt mondott el. A vásárban sétált és egy olyan árushoz ért, aki gumiballonokat árult. Ott lebegtek tömegesen a feje felett. Piros, fekete, fehér, sárga, mindenféle színben.

Lelkészünk megállt és figyelmesen nézegette a léggömböket. Majd odalépett a hangosan kiabáló emberhez. Rámutatott a piros gumiballonra. »Mitől száll ez a piros felfelé?« Gondolkozás nélkül rávágta az ember: »Mert gáz van benne.«

»Hát a fehéret mi viszi felfelé?« »Azt is a gáz.« »No és azt a sárgát?« »Az is éppen úgy van, kérem szépen!«

A lelkész így folytatta prédikációját: »Azóta is vissza emlékszem erre az epizódra. Igazi mély tanulság van elrejtve benne. Isten szeretete is éppen így dolgozik az emberi szívekben. Sárga embert, fehéret, feketét — akárki legyen is az — az Isten szeretet kivétel nélkül felemel.

IMÁDKOZZUNK: Áldott légy Atyánk, hogy az Ur Jézusban úgy szerettél bennünket, hogy kiemelted és most kiemeled azokat, akik Jézusba vetik szívük bizodalmát. Munkáld ezt a szeretetet szívünkben is Ámen.

— Szeretetre hívattattunk el. —

Jjowson C. János, Nebraska

39