Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 7.

Olvassuk: I. János 3:10—14.

»Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.« (Máté 25:40.)

A krisztusi szeretet kiváló példáját olvashatjuk Lázár és a gazdag történetében. A példázatbeli gazdag embernek nem tűnik ki különösebben egyik bűne vagy gyengesége sem. Nincsen olyan bűne említve, amely kirívó és visszataszító volna. Jómódú volt, és bőségesen, dúsgazdagon éldegélt.

De a látszat csal. Az ártatlan felszín alatt szomorú bűnök lapultak. Egyik a közönyösség volt. Eszébe sem jutott, hogy szeretettel viseltessen felebarátja iránt, akit Isten az útjába helyezett.

Csak magának élt egyedül. Szíve hideg és érzéketlen maradt mások éhsége és nyomorúsága előtt. Csak jómagát etegette, táplálgatta és bársonyba öltöztette.

Hogy is állunk mi? Mi talán annyira eljutunk, hogy sajnáljuk a jajgatókat,, a bajbajutottakat. De langymeleg sajnálkozás nem segített még senkin sem. Ha a szomszéd kocsija árokba szaladt, odasétálhatsz és sajnálkozhatsz a szavaiddal. De a sajnálkozás sohasem fogja kihúzni.

Ragadj meg egy rudat, és valami kötelet, gyűrd fel az inged ujját! Nem sajnálkozásra, hanem segítségre van szüksége!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts bennünket tettekben és szívvel szeretni és a szükségben lévővel törődni. Jézusunkért, Ámen.

— Másoknak szolgálni — Jézus követése. —

McRae F. Cameron, New York

40