Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Kolossá 1:23—29.

»Az Urnák angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el...« (Ap. Csel. 8:26.)

Filep Samáriában hirdette a Megváltó Jézus Krisztust és az emberek tömegestől tértek meg. Azonban az Ur elhívta Fiiepet onnan, anélkül, hogy megmondta volna neki, miért. Mások Filep helyében talán panaszkodtak volna, hogy miért tette ezt az Isten, amikor minden olyan jól ment Samáriában. De Isten tudta, hogy miért cselekedett így.

Talán nem is tudjuk értelmét megmagyarázni, mikor Isten minket is ilyen szolgálati alkalmakra vezet. Mikor egy nap felébredtem, a kórházban egy ismeretlen asszonyt láttam az ágyam mellett állni. Férje a szomszéd szobában halálos betegen feküdt. Amíg a férj aludt, addig ő az ápolónőnek segített.

Három nap múlva az asszony bejött ismét a szobámba és azt mondta: »Meghalt.« Egy székhez támolygott és kezeibe temette arcát. Vártam keveset, aztán imádkozni kezdtem, amihez ő is csatlakozott. Megköszönte. Azzal, hogy segíthettem valakin nagy bánatában, a magam terhe is elviselhetőbb lett.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adok neked Atyám, hogy a Te kezedben vagyok. Ha szenvedést is hozol életembe, hadd legyek eszközöd abban, hogy más szenvedőknek reményt és vigaszt hozhassak. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

— Egészen jelentéktelennek látszó események is nagy jelentőségűek lehetnek Isten kezében. —

Walser H. AUen, Pennsylvania

SZOMBAT, FEBRUÁR 5,

38