Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Péter 4:12—19.

»Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki leiköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.« (I. Péter 4:19.)

Szenvedéseink tanulságunkra lehetnek, ha készek vagyunk azokból őszintén tanulni. Vannak emberek, akik nem hajlandók magukat Isten előtt megalázni. Ezeket a fájdalmaik még keményebbekké teszik. Viszont vannak olyanok is, akik alázatosan elfogadják az Ur Istentől a bajt és az Ő orcáját keresik. Ezeknek lelkűk épülésére lesznek szenvedéseik.

Jó tudni azt, hogy fájdalmaink között nem vagyunk egyedül. Velünk van Jézus, Aki maga is tapasztalta mit jelent szenvedni. »Betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá.« (É'saiás 53:4.) Jézus megérti és megsegíti az Őbenne bízó szenvedőt.

Fel kell ismernünk azt is, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek az élet viszontagságaiból jutott. Sok más keresztyén testvérünk is éppen úgy szenved mint mi. Ők is beletartoznak a szenvedő hívek közösségébe, amelynek maga Jézus a feje.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyám, Te az életben mindennek célt és értelmet adtál, ha én azt sokszor nem is tudom felismerni. Segíts azért a keserűt az édessel együtt kezeidből elfogadnom, hogy szenvedéseim Tenéked tetszőnek formáljanak engem. A Te Fiad nevében. Ámen.

— Isten segítségével a baj is jó célt érhet el életemben. —

Milton M. Thome, Missouri

PÉNTEK, FEBRUÁR 4.

3?