Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 3.

Olvassuk: II. Korinthus 1:1—7.

»Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet.« (Zsidókhoz írt levél 5:8.)

Csodálatos lelki fejlődést nyújt az, ha bajainkat Isten kezéből fogadjuk el, mint ahogy az Ur Jézus is tette azt.

Trudeau Edward elhatározta, hogy orvos lesz. Egyetemi évei alatt azonban a kiváló tanuló tüdőbajt kapott. Fel kellett hagynia terveivel és az Adirondack hegységbe kellett mennie szanatóriumba. Elkeseredés helyett nem zárkózott magába, hanem szívesen barátkozott a többi hasonló beteggel. Érdekelte azoknak a sorsa, akik épp úgy szenvedtek mint ő is. Mikor aztán egészségét visszanyerte, egy kísérleti laboratóriumot alapított a tuberkolózis további kutatására.

Mi is előre juthatunk és tanulhatunk szenvedéseinken keresztül. Fájdalmaink közepette jobban megérezzük, hogy mennyire szükségünk van az Ur Istenre. Betegségünk ideje alatt több időnk jut a Biblia olvasására és az élet célja felett való elgondolkodásra. Szenvedő embertársainkat is jobban megérthetjük az ilyen próbák idején. Ha Isten előtt megalázzuk magunkat, Szenvedéseink feltétlenül közelebb visznek minket Őhozzá.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, taníts meg engem Irántad való hálára az életért, az egészségemért és a Tőled származó boldogságomért. Adj erőt az élet minden változataihoz, az öröm és a fájdalom napjain egyaránt. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

— A bölcs embert a szenvedés közelebb viszi Istenhez. —

D.W. Charlton, North Carolina

26