Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 2.

Olvassuk: II. Korinthus 11:23—33.

»Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.« (II. Timótheus 4:7.)

Pál Apastolnak ez a diadaléneke vértanú halálának árnyékában született. Amint visszatekint életére látja azokat a viszontagságokat, amelyeket a II. Korinthus-i levél 11. részében leírt,, de látta azt is, hogy őt az Ur Isten az ő szolgálatában mennyi megpróbáltatás közepette is diadalra vitte. Sokat szenvedett azért, mert tanúbizonyságot mert tenni Krisztusról a pogány világ előtt.

Azonban Pál Apostol nincs elkeseredve, bár tudja, hogy életével kell fizetnie majd, az Ur Jézusról tett tanúbizonysága miatt. Tudja, hogy »Krisztusban« van a mi váltságunk az ő vére által,, a bűnöknek a bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.« De tudja, hogy ezért is az Úrral lesz mindörökre. így ír: »Végzetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is,, akik vágyva várják az Ő megjelenését.« Bajaink között hathatós vigaszt nyújt az a tudat, hogy Krisztus megváltott gyermekei vagyunk és mint ilyenek, Isten kegyelméből Ővele fogjuk tölteni az örökkévalóságot.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, áldom nevedet, hogy az élet próbái között is biztosítod azt, aki megtért szívvel a Megváltóban hízik, hogy a Te gyermeked az. Segíts engem is, hogy földi pályámat Jézusra függesztett szemekkel futhassam meg. Az Ő szent nevében.

Szenvedéseim között egyetlen igazi vigaszom az, hogy az én hűséges Megváltómnak örök tulajdona vagyok __ J. Ilichard Spann, Tennessee

35