Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 1.

Olvassuk: Jakab 5:7—16.

»Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának az erejét és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet...« (Fii. 3:10.)

Egy nagy beteg ismerősömet látogattam meg. Jó pár hónapja szenvedett már és még érezte, hogy nem jött el az utolsó órája. Tehetetlennek éreztem magamat a betegágy mellett, s csak annyit tudtam mondani, hogy »Isten veled van még a fájdalmaidban is!«

Teljesen őszintén mégis lázadozva felelt: »Hát akkor azt szerettném, ha ő is átmenne azokon, amiken nekem kell átesnem.« Én pedig csendesen megjegyeztem: »Hallottál-e már a keresztről?«

Egyszerre valami csodálatos csend szállt a szobára és a beteg olyon békés, nyugodt lett. Csendesen mondotta, mintegy önmagának: »Igen, Ő átment sokkal nagyobb szenvedéseken, mint amiket én érzek most.

Utolsó napjaiban, ez az ismerősöm valami egészen rendkívüli lelki békességet lelt, sőt mintha a fájdalmak is elhagyták volna. Úgy gondolom, mélységesen átélte azt, amit nekem mondott, amire Pál is vágyott és amiről ezt írta: »hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét és az Ő szenvedéseiben való részesedésemet.«

IMÁDKOZZUNK: Áldd meg örökkévaló Istenünk, mindazokat, akik ezekben a napokban súlyos szenvedéseken esnek át. Segítsd meg őket, hogy legyenek ők is, mint annyi sokan mások az idők folyamán, részesei a Te szenvedéseidnek, halálodnak és feltámadásodnak. Hallgass meg kegyelmesen, Ámen.

— Közelebb vagyunk Krisztushoz, amikor szenvedünk, különösen, amikor Őérte szenvedünk. —

34