Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 119:65—72.

»Jó nékem, hogy megaláztál, azért hogy megtanuljam a Te rendeléseidet.« (Zsoltárok 119:71.)

Egyszer egy ember autószerencsétlenségben megsérült és a kórházba került. Azon töprengett, hogy vajon miért is történt vele ez a szerencsétlenség? Még soha nem ártott senkinek. Ugyanakkor arra is ráeszmélt, hogy talán még semmi különös jót sem cselekedett senkivel sem. Megfogadta azért, hogy ha meggyógyul, jobb életet fog kezdeni, és igyekszik majd másokon segíteni. Mikor aztán felgyógyult, valóban önzetlenül munkálkodott az elhagyott gyermekek körében.

Amikor jól van dolgunk, az a kísértésünk, hogy önelégültek vagyunk és nem gondolunk másokra.

A betegség és a bajok inkább elgondolkoztatnak. Sokan ilyenkor változtatták meg életüket. Csapás és baj idején jobban megértjük felebarátainkat és több részvétet hordozunk szívünkben sorsuk iránt.

Az a bölcs ember aki tanul a bajokból és csapásokból is. Nyereséget szűr le magának és életét azután úgy rendezi. Isten mindig ad bátorságot, hogy azokat a küzdelmeket, amelyeket az élet hoz elérik, legyőzzük. Krisztus mondotta: bízzatok, ne féljetek!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük a biblia nagy tanításait. Kérjük fordítsd a csapásokat is javunkra és engedd, hogy megtanuljunk jobban és jobban élni, mint Krisztus. Növeld bennünk a mások iránt való felelősség érzését. Jézus Krisztus nevében kérünk, Ámen.

— A megpróbáltatások által is nyerhetünk új erőt és bölcsességet. — Telfer B. Beatrix, Ontario

VASÁRNAP, JANUÁR 30.

32