Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 1:35—42.

»Találkozók az először a maga testvérével, Simonnal... És vezeté őt Jézushoz.« (János 1:42—43.)

András volt az első keresztyén misszionárius. Miután Krisztussal találkozott és ez az esemény megteremtette egész lényegét, úgy érezte, hogy másoknak is 'beszélnie kell erről. így testvérét, Simont, vitte el Jézushoz. Hogy ez milyen következménnyel járt a keresztyén egyház számára, azt felbecsülni igen nehéz lenne.

Andrást nem sorolhatjuk a legfontosabb apostolok közé,, de azt elmondhatjuk róla, hogy mindig hűségesen megtette, ami reá bízatott. így van ez a misszionáriusokkal is. Némelyik nagyon ismert és köztiszteletben álló, másokról alig tud valaki. Ha rólunk is el lehet azt mondani, amit Andrásról, akkor a mi szerepünk is nagyon fontos az Isten országa építésében és terjesztésében még akkor is, ha nagyon kevesen tudnak róla. Talán mi is tudunk Krisztushoz vinni valakit baráti, segítő szóval vagy tettel; néha egy megjegyzéssel vagy bizonyságtétellel. Vannak feladatok a világon, amiknek az elvégzését Isten nem bízta másra, csak éppen rám. Menynyivel szegényebb lenne a Szentírás és a keresztyén egyház Péter nélkül. Tudunk-e mi is olyan hűségesek lenni, mint András? Az ő szerepe az volt, hogy másokat Krisztushoz vezessen.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy Krisztusban kijelentetted irántunk való nagy szeretetedet. Köszönjük, hogy megismerhettük Őt. Használj fel bennünket is, mint Andrást, hogy másokat is Hozzá vihessünk. Az Ő nevében. Ámen.

— Akiknek Krisztus személyes megváltójuk, azok mások előtt is bizonyságot tesznek. Róla. —

HÉTFŐ, JANUÁR 24.

26