Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 10:25—37.

»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes telkedből és teljes erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint tennmagadat.« (Lukács 10:27.)

Két évvel ezelőtt látogatást tettünk Európában és azt terveztük, hogy vonattal keresztül utazunk Kelet- Németországon. A vízumot azonban nem kaptuk meg és férjemmel együtt Kelet-Berlinben rekedtünk. Sajnos németül nem beszélünk és tanácstalanságunkban nem tudtunk mihez kezdeni. így telt el egy félnap, amikor egy indiai fiatalember segítségünkre jött. Angolul és németül egyaránt jól beszélt. Néki rendben voltak az iratai és tovább utazhatott volna. Mégis órákat vesztegetett el azzal, hogy rajtunk segítsen. Fáradozásának eredményeként megkaptuk mi is a vízumot és tovább utazhattunk. Elképzelhető,, hogy milyen hálásak voltunk neki.

Ez az eset igen elgondolkoztatott. Hányszor állt meg útján Jézus, hogy a bajban lévő emberen segítsen...

A keresztyén embernek az a feladata, hogy észrevegye felebarátját, akinek segítségére van szüksége.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk köszönjük, hogy a Te szereteted nagyobb, mint a mi életünk minden nyomorúsága. Könyörgünk, nyisd meg szemünket felebarátaink szükségeire — adj erőt és szeretetet, hogy segítsünk, amikor kell a mi Urunk nevében, Ámen.

— Krisztus minket használ fel arra, hogy másokon segítsen. —

Ruth Allison Coates, Indiana

KEDD, JANUÁR 25.

27