Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Lukács 16:10—17. »A bölcs fiú enged atyja intésének.« (Példabeszédek 13:1.) Egy barátomnál voltam látogatóba és éppen jól elbeszélgettünk, midőn barátom hirtelen megszakította a beszélgetést és kiszólt a másik szobába: »Mit cinálsz, kisfiam« »Semmi különöset« — volt a válasz. Erre az édesapa tréfásan megjegyezte: »Mikor ezt válaszolja a fiam, akkor tudom, hogy ideje utánanézni. Bocsáss meg egy pillanatra.« Isten így szól hozzánk lelkiismeretünkön keresztül: »Mi a terved mára? Mivel fogod az idődet eltölteni?« Ha a válaszunk az, hogy »semmi különössel«, akkor Isten is úgy látja jónak, hogy egy kicsit utánunk nézzen! Sokan azt hiszik, hogy időnket csak személyes ügyeink elintézésére és vágyaink kielégítésére kell fordítsuk. Pedig Istennek nem az a kívánsága, hogy csak magunknak éljünk. Embertársainknak és a világnak szüksége van ránk! Szolgálatunk nemcsak egyedül anyagi formában nyilvánulhat meg, bár ez is fontos. Sokszor a baráti együttérzés és lelki ajándékaink másokkal való megosztása fontosabb lehet. Isten mindig megmutatja a szolgálatra való lehetőséget, csak mi legyünk hűségesek! IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk, hogy szeretsz és gondod van reánk. Engedd, hogy mi ezért hűséges és szolgáló szívvel mutassuk meg hálánkat. A Krisztus nevében. Ámen. — Mi Isten terve számomra a mai napon? — Wolfe S. Leigh, Wisconsin VASÁRNAP, JANUÁR 23. 25
