Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Péter 2:1—10.

Ti pedig az Ur papjainak hívattatok, Istenünk szolgáinak neveztettek.« (Ésaiás 61:6.)

Az egyetemes papság elve: az a gondolat, hogy minden hívő ember tulajdonképpen pap is. Hitünk nem csak elmélet, hanem annak a mindennapi életünkben, cselekedeteinkben kell megnyilvánulnia.

Korunk társadalmának igen nagy szüksége van az úgynevezett »laikus« bizonyságtevőkre. Vagyis olyan emberekre, akik tetteikkel tesznek bizonyságot keresztyén hitükről munkahelyükön, otthonukban és abban a közösségben, ahol élnek. Az egyház igazi reménye azokban a hívő, bizonyságtevő férfiakban és nőkben van, akiknek a polgári foglalkozásuk mellett a »másik* hivatásuk a papság. Csodák történhetnek társadalmunkban, ha Isten szeretetéről és világmegváltó tervéről a hívők bizonyságot tennének.

Testvérem, ha Istennel élő, szent közösségben vagy, ne hallgasd el, hanem beszélj róla másoknak és tégy bizonyságot arról, hogy keresztyénnek lenni diadalmas életet jelent.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, Szent Lelkeddel erősíts bennünket, mikor bizonyságot próbálunk tenni a Te szeretetedről embertársaink előtt és add a Te kegyelmedet, hogy életünk legyen a legmeggyőzőbb bizonyságtétel. Megváltónk nevében, Ámen.

— Ha Krisztusnak átadtad életedet, akkor munkás is légy az Ő nagy aratásában. —

Maxwell Köbért (Dél Karolina)

VASÁRNAP, MÁJUS 22.

24