Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 13.

Olvassuk: II. Péter 4:9—14.

»Imé én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét.« (Lukács 24:49.)

Tekintet nélkül arra, hogy milyen volt az időjárás, az én öreg nagyapám minden reggel így szólt: »Hát látom, hogy az Isten ma reggel is megállotta a szavát.«

Amikor megkérdeztem, hogy mit ért ezalatt,, ezt az ígéretet olvasta fel: »Amíg a föld lesz, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.« Mindig emlékszem erre, valahányszor az időjárásról van szó.

Nagyapám a Bibliát Isten ígéret-könyvének nevezte. Lapjai szélére minden ígérethez odaírta a megjegyzéseit, amik mind ezt jelentették. Megtörtént. Beteljesült.

Midőn Isten igéjét tanulmányozom, elámulok azon, hogy a biztatások milyen gazdagságát tartalmazza. Amikor ezeket elfogadjuk, a megtartó és elpsztíthatatlan hit alapját nyerjük meg mindenkor. Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az életben nincs semmi más, amibe belefogózhatnánk.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük neked, Atyánk, az Igédben található biztatásokat. Segíts minket bízni abban, tudva, hogy amint Jézus eljött betölteni a megváltásunkra adott drága ígéretedet, majd ígérete szerint visszatér azért, hogy minket magához vegyen. Az ő nevében áldunk téged, amikor az ő szavaival így imádkozunk: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...« Ámen.

— Amikor Isten ígéreteiben hiszünk, a reménytelenségnek nincs helye az életünkben. —

Setli Harmon, New Jersey

15