Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

»Tanítsd a gyermeket az útra, melyen járnia kell, és még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.« (Péld. 22:6.)

Néhány évvel ezelőtt egész munkabeosztásomat újra rendeztem. Felmondtam néhány ügyfelemnek, visszavontam tagságomat több jelentős szervezetből, s családi életünkben új beosztást foganatosítottam, mert úgy éreztem, hogy öt kicsiny gyermekünk nevelése megköveteli ezt tőlem.

Sokan úgy gondolják, hogy »bokros elfoglaltság«gal igazolni lehet a szülők távollétét családjuktól. Vannak, akik mindent hajlandók adni gyermekeiknek, csak önmagukat nem. Hányán gondolják, hogy a gyermekek nevelése az iskolával és az iskolában kezdődik! Amelyik szülő nem kezdi gyermekét már csecsemő korától a szülői szeretet személyes melegével tanítani az útra, melyen járnia kell, az a legfontosabb tényezőtől fosztja meg a gyermeket, melyet később sokszor már lehetetlen bepótolni. ^

Mi hiszünk abban, hogy gyermekeink Istentől nyert ajándékok, Isten szeretetét és gondoskodását azzal mutatjuk meg nekik, ha szeretjük őket és gondoskodunk róluk. A gyermek a szülő magatartásán keresztül tanulja megismerni az Istent.

IMÁDKOZZUNK: Felséges Istenünk, aki arra méltóztatsz, hogy fiaidnak hívassunk s te »mi Atyánk«-nak, hadd tapasztalhassuk meg a te jelenlétedet családjainkban. Ámen.

— Krisztus a családi élet fundamentuma! —

Miindt H. Dániel (Minnesota)

SZERDA, MÁJUS 4.

Olvassuk: Efézus 6:1—4.

6