Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 5.

Olvassuk: Efézusi levél 3:14—21.

»Meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön.« (Efézus 3:14—15.)

Az igazi testvéri közösségben mindenki szabadon elmondhatja, hogy mit mond neki az Ige, elmondhatja társainak személyes életének a kérdéseit és kérheti őket, hogy imádságban hordozzák életének nehézségeit.

Hogy idáig eljusson egy ember, ahhoz az is kell, hogy már gyermekkorától kezdve a családjától megkapja azokat az első behatásokat, amelyek az embert közelebb hozzák Istenhez. Sok ember tért meg és változott meg azért, mert a szülői házból jó benyomásokkal indult ki a világba. Mert ahol testvérközösség van, ott megváltozik az élet.

Az igazi megváltozás akkor következik be, amikor az ember érzi, hogy beletartozik a hívő emberek testvéri közösségébe, legyen az a család vagy egy hívő baráti kör. Mint ahogy egy garázsba elvisszük az autónkat javításra, úgy kell nekünk is visszatérni családi körünkbe, ahol a világban összetört és megtépett szívünkre orvosságot kaphatunk. Az együttes imádkozás, a közös Biblia tanulmányozás, és hittapasztalataink megosztása csak növeli és mélyíti a testvéri közösséget. Ilyen testvéri közösségben nem lehet képmutatóskodni.

IMÁDKOZZUNK: Uram, minden hálámat Neked adom azokért a testvéri közösségekért,amelyekben a közös imádkozás által csiszoltál, tanítottál és vezettél engemet egy mélyebb keresztyén életre és szolgálatra. Ó hányszor tartott fenn engem és tette áldottá az életemet a sok értem elmondott imádság. Ámen.

Cain M. Luther (Kentucky)

7