Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 23.

Olvassuk: Zsoltárok 19:7—14.

»Bárha igazgpttatnának az én utaim a te rendeléseid megőrzésére.« (Zsolt. 119:5.)

Az este beköszöntött, s barátunk magabiztosan elindult hazafelé. Bizonyos volt benne, hogy jól ismeri az erdőn át az utat. Két órás gyaloglás után kellemetlenül tapasztalta, hogy eltévedt.

Később így mesélte el az esetet: Úgy gondoltam, hogy jól ismerem az utat, azért nem kértem senkitől tanácsot. Viszont mikor eltévedtem, már örömmel vettem volna minden útbaigazítást.

Az élet sem más, mint sűrű erdőn át út hazafelé. Sok veszély, sötét árny kísért utunkon. Lehet, hogy erdőben még nem jártál Testvér, de az életutadon már bizonnyal eltévedtél sokszor.

Nos! Az Isten felséges tanácsot, útbaigazítást ad nekünk az Igében! Az Ő útja feltétlen haza vezet. Jó azért állandóan az Ige útbaigazítására figyelmezni. Megállapíthatjuk, hogy jó helyen járunk-e!

Kellemetlen eltévedni: De sokkal veszélyesebb elveszni!

IMÁDKOZZUNK: Uram! Nem tudok eléggé hálát adni Neked, amiért vezetsz és tanácsolsz Igéd által e földi utamon. Add, hogy mindenkor és mindenhol megérthessem és felismerhessem a Te útbaigazító tanácsodat, s kövessem is azt. Legyen a Szent Ige térképem az élet kísértéssel és nyomorúsággal teli vándorlásában, mert tudom, hogy általa a célhoz, Hozzád, haza érkezem. Ámen.

— Isten tanácsa bölcsebb mint az én elmém gondolatai. —

C.R. Williamson (Arkansas)

56