Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 8.

Olvassuk: Máté 27:45—54.

»Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?« (Máté 27:46.)

Egy régi legenda szerint Jézus keresztrefeszítésének napján, az egyik farizeusnak kínzó fogfájása támadt. Mit tehetett mást, ott hagyta a tömeget és hazament.A szobája ablakából nézte amint Jézust felfeszítették a keresztre.

Midőn az otromba vasszegeket verték bele az Ur Jézus kezeibe és lábaiba, a fogfájós farizeus alig bírt magával. Amikor Jézus kiáltását hozta fel a szél, a gyötrelem szavai mint megannyi hideg késszúrás vágtak a szívébe.

Kínjában a farizeus elsírta magát és hangosan felzokogott: »Óh, ha tudnád, mennyire a szívembe markol jaj kiáltásod, bizony elcsitulnál!«

Te is Testvér, tudom, sokszor szenvedsz fájdalomtól. De minden fájdalmad dacára fogalmad sem lehet arról, hogy mennyire szenvedett Jézus! És még hozzá ártatlanul.!

Isten előtt minden bűn halált érdemel. Mi pedig mindnyájan a bűnt bűnre halmozzuk életünkben. Valakinek meg kell fizetni a bűnökért.

Elfogadod-é Testvérem az Ő drága váltsághalálát temagadnak?

IMÁDKOZZUNK: Szégyenpír égeti orcámat Uram, hogy énérettem szenvedtél szomorú kínhalált — és én gyümölcstelen, száraz lélekkel tengetem napjaimat, íme most szívembe fogadlak Tégedet. És Tevéled, mint szívemnek Lakójával, áldás kívánok lenni mások életében is. Ámen.

— Milyen csodás hir: Jézus érettem halt meg! —

41