Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

»Es mikor (Jézus) látta a várost síra azon, mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!

(Lukács 19:41—42.

Virágvasárnapot a húsvéti ünnepek előcsarnokának szoktuk tekinteni. A győzelmesen felvonuló, örömújjongással kísért Krisztust látjuk ezen az ünnepen. Pedig mennyire más Ő már ezen a napon is. A hozsannázó tömeg fölött ő már a golgotái keresztre néz. Az ünneplő sokaságban a feszítsdmeg-et kiáltozó embereket is látja. Sőt már a Jeruzsálem felé vezető úton is messze néz, s azon szomorkodik, hogy még mindig nem ismerik fel benne a Megváltót. Még mindig nem ismerik fel a megtérés és Istenhez találás áldott lehetőségét. A golgotái kereszt árnyékában Jézus megsiratja azt az embert, aki a megváltót visszautasítja.

Vajon mi rajtunk sír-e, vagy örvendezik a mi Urunk? Vajon mi a hozsannázó, s később feszitsdmeg-et kiáltozó, hangulatkeresztyénekhez tartozunk-e? Azok közé, akik csak a maguk előmenetelére akarják Jézus nevét, királyságát kihasználni, s mihelyst nem az történik, elfordulnak tőle?

IMÁDKOZZUNK: Uram, én is érzem erőtelenségemet, lelki gyengeségemet. Oly sokszor változik a hangulatom. Jó veled lenni, téged dicsérni a jóban, de erőtelen bennem a hit a rossz napokban. Krisztusom, aki győzelmet arattál a halálon, erősíts meg, hogy én is győzedelmes követőd legyek, ha kell a megpróbáltatások közepette is. Ámen.

— Nem csak virágvasárnap jelenti Krisztus királyságát. — Seres Ödön (Canada)

VIRÁGVASÁRNAP, ÁPRILIS 3.

Olvassuk: Lukács 10:29—44.

36