Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 7.

Olvassuk: Apostolok cselekedetei 10:1—8.

»Taníts meg engemet a Te utadra, óh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen.« (Zsolt. 27:11.)

Mielőtt a papi pályára mentem volna, egy keresztyén kereskedőnél dolgoztam. Egyszer egy igen jónak látszó vállalkozást ajánlottam neki. Főnököm ezt mondta: Először megtárgyalom az üzlettársammal, s azután döntök.« Nem tudtam, hogy társa is van neki. Mikor pedig az egyik segédtől főnököm társa felől érdeklődtem, az bevezetett egy kis szobába, amely főnököm irodája mellett volt. Ott találtuk a főnökömet. Térdepelve imádkozni. Üzleti ügyeit az Isten elé vitte imádságban. Isten volt az ő üzlettársa.

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 10. része elmondja, hogy Isten az imádságon keresztül hogyan vezette egymáshoz Pétert és a római századost, Kornéliuszt. Leírja azt is, hogy e találkozás által hogyan változott meg mind a két embernek az élete.

Hányán próbálnak átvergődni ezen az életen a maguk akarata és módja szerint! Fontos döntésekben hányszor támaszkodunk gyenge emberi véleményekre és tudásra, amíg észre nem vesszük, hogy mi milyen kicsik, senkik és semmik vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Vezess, Uram, a Te szent Lelked és Igéd által napról-napra azon az úton, amelyet Te jelöltél ki az én számomra. Ne engedd, hogy a magam akaratát keressem, hanem csak a Tiédet. Döntéseimben, célkitűzéseimben add, hogy mindig Reád nézzek és Tőled várjak tanácsot és útbaigazítást. Add, Uram, hogy csak Neked éljek és szolgáljak. Ámen.

— Ha Isten vezet minket, soha el nem tévedünk. —

Ferry H. Allen, Ontario

9