Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 27.

Olvassuk: Róma 11:26—36.

»Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért. (II. Korinthus 9:15.)

Egy távoli 'kis faluban vasárnapi iskolára gyűltek össze a gyerekek. A lecke Isten mérhetetlen nagy szeretőiéről szólt. Egyik kis gyermek így szólt: »Isten talán eh is feledkezik némely emberről — olyanokról, akik rongyokban járnak és szegényes kunyhókban laknak — mint amilyenek mi vagyunk. De egy másik — szintén nagyon szegény 'kis gyermek — ezt felelte: »Én azt hiszem, hogy Isten minkét is nagyon szeret, mert szerető szülőket adott nekünk és megadta, hogy kunyhóinkban boldogan éljünk.«

Az igazság valóban az, hogy Isten nem személyválogató, hanem társadalmi rangra és fajra semmit sem adva egyformán szereti gyermekeit. Isten mindig kegyelmes hozzánk, még akkor is, ha ezt néha nem látjuk. Néha úgy érezzük, hogy Isten szeretete megcsökkent irántunk, mikor imádságainkra nem válaszol a mi akaratunk szerint. Pedig Isten akkor is szeret bennünket!

Isten az Ő nagy kegyelmét abban is megmutatja, hogy mindig hajlandó megbocsátani, mikor bűnbánattal Hozzá fordulunk. Ez azért van, mert mindig nagyon szeret bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, hálát adunk nagy szeretetcdért és kegyelmedért, melyekkel altkor is körülveszel bennünket, mikor nem érdemeljük meg. Segíts, hogy a Te szeretetedet sugározzuk mi is embertársaink felé. A Krisztus nevében, Ámen.

— Isten szeretetében és gondviselésében sohasem fogok kételkedni. —

Női Tun, Thailand

29