Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 6:27—36.

»Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« (Máté 6:12.)

Egyszer egy emiber lopáson érte egyik rabszolgáját. A törvény előtt pedig azt követelte, hogy a rabszolga kezét vágják le.

Később egyszer ugyanez az ember, egy erdőn keresztüimenet, eltévedt. Segítségért betért egy kis házikóba, de mikor észrevette, hogy a házban az a rabszolga lakik, akinek a kezét ő levágatta, hirtelen visszafordult és el akart sietni, mert félt ától, hogy a volt rabszolga majd bosszút áll. De a rabszolga utánament és azt mondta: »Ne félj, uram, nem állok bosszút. Én már keresztyén vagyok. Megtanultam Krisztustól, hogy megbocsássak ellenségeimnek.«

A világnak most is nagy szüksége van olyanokra, akik életükkel mutatják meg, hogy Megváltójuk tanítását követik. Mi keresztyének naponta imádkozzuk: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« Ha arra vágyunk, hogy Isten megbocsássa a mi bűneinket, akkor mi is meg kell bocsássunk másoknak. Amíg mások iránt harag és sértés van a szívünkben, Isten nem tud rajtunk keresztül munkálkodni.

IMÁDKOZZUNK: Urunk végtelen szeretet forrása, segíts, hogy másoknak meg tudjunk bocsátani, amint Te is megbocsátottál nekünk. Add a Te békességedet szívünkbe, hogy a Te országod építésében hasznos munkások lehessünk. Ámen.

Mater Ibrahim, Libanon

VASÁRNAP, MÁRCIUS 28.

30