Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ézsaiás 6:1—8; Máté 6:1—13.

»Jajj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok ...« Ézsaiás 6:5.)

Ha egy sötét szoba ajtaját a napfény előtt kitárjuk, a fény elönti a szobát és minden láthatóvá lesz benne. Az imádság az, amely megnyitja életünk ajtaját Isten előtt. Ha Őfelé fordulunk, meglátjuk igazi énünket teljes valóságban és állapotában.

Ha kinyitjuk magunkat Isten előtt, akkor meglátjuk, hogy milyen nagy szükségünk van a tisztításra. Meglátjuk, hogy szükségünk van a gyógyulásra, a bocsánatra és sírva kiáltunk fel Ézsaiással együtt: »Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok!«, vagy ahogyan a publikánus kiáltott fel Jézus példabeszédében: »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.«

Ha a mi Istenhez fordulásunk igaz és bűnbánó szívvel tesszük, az imádság által meg fogunk igazulni, bűnbocsánatot és gyógyulást nyerünk Jézus Krisztus isteni érintése által.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk a Te szent jelenlétedbe jövünk alázatos lélekkel és nyitott szívvel, hogy megvalljuk bűneinket Te előtted. Látjuk, hogy milyen nagy szükségünk van a Te tisztogatásodra. Bocsáss meg nekünk, végy visza bennünket a Te kegyelmedbe. A Mester nevében kérünk, hallgass meg bennünket kegyelmesen. Ámen.

— Imádságomban benne van-e a bűnbánat? —

Annie Zachariah, India

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 18.

20