Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 22:52—62.

»Péter... kim'-nvén onnan, keservesen sírt.«

(Máté 26:75.)

Jézus figyelmeztette a tanítványokat, amikor így szólt: »Mindnyájan meg fogtok tagadni engem.« Pétert külön is figyelmeztette: »Hidd el, Péter ... még ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólani fog, te háromszor megtagadsz engem.« Az önbizalommal tele Péter így biztosította Jézust: »Uram, nemcsak börtönbe menni, hanem meghalni is kész vagyok érted.«

Mégis, ott a főpap udvarán, mikor háromszor megkérdezték Pétert, minden esetben letagadta, hogy ismerné az Urat.

Amikor pedig a kakas kukorékolt, Péter keserűen megemlékezett Jézus figyelmeztetéséről. Az Ur odafordította fejét és egyenesen Péterre nézett. A Jézus tekintete tükör volt és tekintetében Péter látta csúf, hitvány én-je visszaverődését. De mentő tekintet is volt az; Péter kimenvén onnan, keservesen sírt.«

Feltámadás után az Ur Jézus ismét megadta Péternek, hogy megvallja az iránta való szeretetét. Amikor ezt megtette, a Mester reábízta a juhai legeltetésének felelősségét.

IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, tekints r<-ánk akkor is, amikor elhagyunk és megtagadunk Téged és bűnben járunk. Vesd reánk mentő tekintetedet és ébressz szívünkben igaz bűnbánatot, hogy újból a te szeretetvdben legyünk. Ámen.

—Jézus tekintete bűnbánatot ébreszt a szívünkben. —

G.P. Charles, Burma

HÉTFŐ, MÁRCIUS 8.

10