Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: II. Timótheus 4:1—8.

»E nép... csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.« (Ésaiás 29:13.)

A bojt a bűnbánat ideje. Visszatekintünk az eltelt hónapokra és őszintén szomorúak vagyunk a mulasztásainkért, amelyekkel megszomorítottuk a Szent Lelket.

De a bőjtnnek nem csupán átmenetileg kellene felébresztenie bennünk a bűntudatot. Az egész esztendőben, naponta hűségesen Krisztussal kellene járnunk. Pál így biztatta Timótheust: »Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben.«

Mikor rágondolunk Jézus gyötrődésére, a tanítványai közönye és a Judás árulása által okozott gyötrelmére, a katonák kezétől elszenvedett megkínoztatására és a keresztre feszítés embertelenségére, ezeknek a szenvedéseknek az átgondolása újból beláttatja velünk »a bűn rettenetes voltát.«

A böjt arra való, hogy belenézzünk a szívünkbe és könyörögjünk azért, hogy a Lélek fénysugara leplezze le előttünk a gonoszságnak még a leghalványabb nyomát is a szívünk legmélyén.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy a hűn valódi természetét felismerve, tudjuk teljesen megérteni Jézus önfeláldozó jóvátételét. Segíts őszintén felismernünk a szívünkben a bűn jelenlétét. Vesd ki belőlünk annak minden nyomát, Urunk, a Jézus Krisztus által. Ámen.

— Bizalommal tekintek Istenre, hogy azzá tegyen engem, akinek lennem kellene. —

Herbert Wood, Ontario

VASÁRNAP, MÁRCIUS 7. (Első böjti vasárnap.)

9