Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 28.

Olvassuk: Zsoltárok 95:1—6.

»Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Ur előtt, a mi alkotónk előtt!« (Zsoltárok 95:6.)

Nagyon lényeges az, hogy Jézus így 'kezdte a Hegyi Beszédet: »Boldogok a lelki szegények, mert ilyeneké a mennyeknek országa? és, hogy a későbbi tanításai során azt hirdette, hogy aki követni akarja Őt, tagadja meg önmagát.

A Biblia, a keresztyének vallástétele hosszú századokon át és a mi személyes tapasztalataink mind azt igazolják, hogy a Krisztusra épülő élet első lépése az alázat. Amíg mi magunk nem látjuk, hogy Krisztus megváltására szoruló bűnösök vagyunk, reménytelenek és elveszettek vagyunk.

Isten lélek és az alázatosság a mi lelkünk ajtaja az Ő befogadására. Ő minden időben és minden helyen kész a szívünkbe jönni és a mi uralkodó erőnkké válni. A mi feladatunk: elfogadni Őt mint a mi Istenünk. Augustinus csodálatos igazságot mondott, amikor azt mondta: »Mi az első dolog a vallásban? Először, másodszor, harmadszor és mindig: az alázat.«

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts nekem, hogy az én önző lényem a Te lábaidhoz hulljon és munkálkodj általa akaratod szerint az én életemben. Az Ur Jézus nevében kérlek, aki engedelmes volt az Ő életét is áldozni a Te akaratod szerint. Ámen.

— Az alázatosság a léleknek az az ajtaja, amely az Istenhez vezet. —

Joe Ij. McMlllin (New York)

61