Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Efézus 4:17—27. »Akik az Urban bíznak, erejök megújul. Szárnyra kelnek . . .« (Ézsaiás 40:31.) Egykor Baseliben, a Rajna partján a hatalmas fák törzsén szemembe tűntek termetes rovarok, melyek mintha kétségbeesetten kapaszkodtak volna felfelé. Csak közelebbről megnézve láttam, hogy csupán leve­tett, holt bőrök voltak mind, melyéből már kirepült va­lami szitakötő-íéle rovar. Hitetlen ember, sikertelen erőlködései nyomán álla­pítja meg, hogy a boldogság után való vágy csak meddő erőlködés. Oyanforma szomj, mint az iszákosaké, mely kielégülés után még égetőbb. Nem veszi észre, hogy az életet összetéveszteni a puszta létezéssel, s öröm helyett csak testi, érzéki gyönyöröket keres. S amíg a földhöz ragaszkodik görcsösen, ez lekötve tartja lelke szárnyait, mint azét a rovarét a lárva-bőr. így semmiféle erőlkö­dés nem viheti magasra. Pedig Isten nem hiábavaló erőlködésre teremtett. Akik Benne bíznak, azoknak a szárnyai felszabadulnak. S többé nem köti le őket a por: szállnak a tiszta levegő­ben, a napsugárban. IMÁDKOZZUNK: A Te képedre alkottál minket, Urunk, s dicsőségedet kívánod velünk megosztani. Add, hogy legyen ez kívánatosabb számunkra, mint a világ elmúló javai. S ezeket is használjuk a Te dicsőségedre s gyermekeid javára. Ámen. — »Nem csábít földi kincs: Jézus enyém . . . Mit ed­dig kedvelek, szívemnek nem elég. Drágább 'kincset le­­lék: Jézus enyém!« — Nagy István (Winnipeg) SZOMBAT, JANUÁR 30. 32

Next

/
Thumbnails
Contents