Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 17:11—19.

»Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.« (János 17:15.)

Néhány évvel ezelőtt tagja voltam egy huszonöt személyből álló csoportnak, melyet egy New York-i egyesület világkörüli útra küldött abból a célból, hogy az emberek közötti megértést és jóakaratot terjesszük. Magam tanár-ember lévén, szobatársamul egy olyan, fiút osztottak be, aki azon az őszön szándékozott egyetemre menni. Nagyon aggódott, hogy milyen módon viselkedjen a különböző fogadásokon, melyeken részt kellett vennünk.

Sok fiatalember azt gondolja, hogy ha mások szeszes italt isznak, akkor nekik sem lehet mást tenni anélkül, mert akkor mindenki kineveti őket.

Én azonban megnyugtattam, hogy vendéglátóink — akár egy kormány képviselői, akár magánemberek — fognak narancs vagy paradicsom levet felszolgálni azoknak, akik alkoholt nem akarnak. Ekkor megértette fiatal barátom, mit jelent a világban élni anélkül, hogy világiasak legyünk.

IMÁDKOZZUNK: Ó Isten, Mennyei Atyánk, adj bátorságot és vágyat ahhoz, hogy úgy éljünk a világban, mint Krisztus megváltottaihoz illik. Adj erőt, hogy a gonosznak ellene tudjunk állni minden körülmények között. A Krisztus érdeméért. Ámen.

— Krisztus tud érőt adni ahhoz, hogy meggyőződésünk mellet mindig kitartsunk. —

Snavely E. Guy (Florida)

PÉNTEK, MÁJUS 28.

30