Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 6:27—36.

»Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.« (I. Kor. 13:1.)

Kicsiny a gyülekezet, ahová én járok. Egyik vasárnap reggel egy magas, erős, de rosszul öltözött ember csatlakozott hozzánk. Szívélyesen fogadtuk, ő pedig egy hónapig minden vasárnap eljött.

Ez alatt jobb lakást szereztünk neki és családjának, azonkívül munkát, ételt és ruházatot is. Egy vasárnap mindenféle adománnyal elláttuk, de a következő héten már nem jöt el. Utána néztünk, de az egész családnak nyoma veszett. Többen igen felbőszültek e miatt, de a lelkészünk így szólt:»Ne felejtsük el, hogy ez a család valóban szegény volt és mi megosztottuk velük a mi feleslegünket. Szívünket és földi javainkat. Talán sohasem tudjuk meg, hogy érdemes volt-e ezt tennünk. Egy azonban biztos. Embertársunk ő, aki szükségben jött hozzánk. Nem tehettünk volna mást, mint amit tettünk.«

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy bőséges javaimat, amelyeket reám bíztál, megoszthassam azokkal, akik rá vannak szorulva. A Jézus nevében kérlek. Ámen

— Nem csak az számít, hogy adok, hanem az is,

hogy milyen lelkülettel adok. —

Mancie Putt Maston (Kentucky)

SZOMBAT, MÁJUS 29.

31