Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 11.

Olvassuk: Zsoltárok 103:1—13.

»Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.« (Zsoltárok 103:2.)

Minden családban más a családi áhítat formája, mások az imádságok, a kérések. Bármilyen különbözők is az áhítatok, egyben megegyeznek: az imádkozok mind hasonló áldásokban osztoznak. Ha elsoroljuk áldásainkat, melyekben naponta részesülünk, ez egy közös imádsággá válhatik, amely szoros lelki egységbe fűzi össze a családot.

Egy apa belátta azt, hogy családtagjainak nagy szüksége van arra, hogy a hálaérzetet megérezzék. Azt ajánlotta, hogy az étkezések idején együttesen mondják el ezeket a szavakat; »Atyánk, köszönjük Neked ...« Azután pedig, kis szünetet tartsanak, amíg mindenki magában elsorolja az Úrtól nyert áldásokat.

Ezekhez a kezdő szavakhoz, még több mondatot fűzhetnek, s így kialakul egy közös imádság, amelynek az a jelentősége, hogy a család minden egyes tagja résztvesz benne.

A családi étkezések idejét fel lehet használni arra, hogy a hálaadás szellemét fejlesszük és alázattal elismerjük Isten mindazon jótéteményeit, amelyekben naponta részesülünk.

IMÁDKOZZUNK: Ő, Istenünk, segíts minket, hogy fel tudjuk használni a Te áldásaidat. Szeretnénk Téged szeretni teljes szívünkből, lelkűnkből, erőnkből és elménkből. Add, hogy az a hit maradjon bennünk, amit Te adtál nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

— A hála a családi áhítat alaptényezője. —

Elinor Leimen (Kalifornia)

IS