Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

»Mi Atyánk, Ki vagy a menyekben, szenteltessék meg a Te neved.« (Máté 6:9.)

Isten a világegyetem irányítója. Ha felismerjük az Ő erejét és élő jelenlétét, amely messze felülmúlja az emberek legkiválóbb lángelméit is, akkor alázattal kell, hogy leboruljunk előtte.

Az igazi, bensőséges ima tiszteletet és csodálatot tartalmaz Isten iránt. Az imának ezek az elsőrendű kellékei hódolatot sugároznak, amely az alapja az érett imádságnak. Amikor mi áhítattal így imádkozunk: »Szenteltessék meg a Te neved...« akkor elsajátítjuk ezt a tiszteletteljes szellemet.

Igazi örömöt jelent számomra az amikor gyermekeimmel lefekvés idején imádkozom. Imáinkban az őszinte, szívből jövő szavak feltárják azt a meghitt bizalmat, amit ezek a kicsinyek éreznek Isten iránt.

Köröskörül a földgömbön az ima 'éppen olyan állandó és szüntelen, mint az idő. Valaki, valamely család, valahol mindig imádkozik, a nappal és éjszaka minden percében.

Az imádkozó élet, a hálaadás éneke. Az ima pedig a lélek zenéje, amely állandóan kicsordul a hálás szívből.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, köszönjük Néked az élő hitet, amely naponta erősödik imádság által. Hadd halljuk a Te szavadat, amint Hozzád közeledünk énekeink és szavaink dicséretével. Ó, add nékünk, hogy mindig tiszteljük és dicsőítsük a Te nevedet. Mesterünk érdeméért. Ámen.

— Az ima nyitja meg a családi béke kapuját. —

James R. Wadsworth (Vermont)

SZERDA, MÁJUS 12

Olvassuk: 100. Zsoltár.

14