Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Királyok 8:54-61; Máté 7:7—14. »Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.« (Máté 7:7.) Barátnőmmel az autóbuszon a belvárosba utaztunk. Amikor célunkhoz értünk, az autóbusz megállott és mi a kijárat felé mentünk. Barátnőm megállott az ajtó előtt. Semmi sem történt, csak az ajtó nem nyilt ki. »Lépj rá a lépcsőre« — mondtam neki. Amikor lelépett, az ajtó kinyílt és ki tehetett száll­­nunk. Mennyire hasonlít ez az élethez! Mi keresztyének­nek hívjuk magunkat, de oly gyakran elmulasztjuk az ezzel járó kiváltságaink felhasználását. Isten segítsége rendelkezésünkre áll, de elmulasztjuk az ő ígéreteinek útjára lépni. Csak másodrendű, elszegényedett életet élünk. Miért is éljük az életet bezárt ajtók mögött? Isten diadalmas közösségre hív el minket, amelybe úgy lé­pünk be, hogy az ő szavában, ígéreteiben bízunk. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, »akiben nincs változás vagy változásnak árnyéka«, áldunk téged minden irgal­madért. Vezess minket a keresztyéni tapasztalat legfel­sőbb magasságaira és legmélyebb mélységeibe, hogy méltó tanítványaid lehessünk, akik szolgálnak a szük­ségben levő világnak. Jézus érdeméért kérünk. Ámen. — »Vállalkozz nagy dolgokra Istenért. Várj nagy dolgokat Istentől.« — Emma M. Doyle (Alberta) HÉTFŐ, JANUÁR 11. 13

Next

/
Thumbnails
Contents