Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Filippi 3:7 - 14.)

«... azoknak, amik előttem vannak nekik feszülve, célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért nekem a Krisztus Jézusban.« (Filippi 3:14.)

Nagy szükségünk van az Ige ezen a szavaira. Szükségünk van rá az erőtlenség idején, amikor elcsüggedünk, hogy ismét talpra álljunk. Szükségünk van rá, hogy megalázzuk magunkat és lássuk milyen távol vagyunk a céltól, amit el kell érnünk.

A krisztusi életnek az az egyik nagy ajándéka, hogy soha nem válik céltalanná és programmtalanná. A cél örökké ugyanaz, és oly nagy, hogy minden emberi életet, örökké meg tud tölteni tartalommal. Bármilyen messze is jutunk az úton, mindig marad — Pál apostol szavaival élve — amifelé fussunk,

Ezen az úton állandóan Isten iskolájában vagyunk és az Ő Igéjéből kapjuk a tanítást, amire éppen szükségünk van.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk áldunk téged azért, hogy olytan célt tűztél elénk, ami életünknek mindig ad elég tartalmat és programmot. Áldunk azért, hogy méltatlanul is elhívtál erre az útra. Könyörgünk adj erőt és hitet, hogy soha ne szűnjünk meg a cél felé futni. Ámen.

— Milyen messze vagyunk attól a céltól, amelyet Krisztus tűzött elénk? —

Ludmilla Grönhagen, Svédország

SZOMBAT, ÁPRILIS 10.

43