Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 23.

Olvassuk: Márk. 8:27—38.

»És kezdé őket tanítatni; hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.« (Márk 8:31.)

Sokszor volt csalódásban és kudarcban részem. Mikor azt hittem, hogy minden és mindenki ellenem van. Sokszor olyan gyenge voltam lelkileg, hogy kész voltam feladni minden elvet, gondolatot, amelyekért addig éltem. A kereszt, amelyet viselnem kellett, igen nehéz volt. De lassan-lassan új utak nyíltak meg előttem. Sötét, fájdalmas küzdelmek és nehézségek, győzelmekké váltak, mert Isten sohasem hagyott magamra és úgy vezette az életemet, hogy a küzdelmeken keresztül győzelem és békesség lett az osztály részem.

Az Ur Jézus sok küzdelmen és kudarcon ment át. Kölcsönkért szamár hátán ment Jeruzsálembe Virágvasárnap. A húsvéti bárányt idegen házban ette meg a tanítványaival. Követőit arra biztatta, hogy vegyék fel és hordozzák életük keresztjét. Neki is megvolt a saját keresztje, a legnagyobb.

Adja az Ur Isten, hogy mi fel tudjuk venni életünk keresztjét abban a hitben, hogy Ő miég ott is velünk van.

IMÁDKOZZUMK: Mennyei édes Atyám! Bocsásd meg nekem, hogy olyan sokszor zúgolódom ellened az élet nehézségei miatt, és olyan nehezen vagyok hajlandó viselni az élet keresztjét. Taníts meg úgy hordozni életem nehézségeit, ahogy az Ur Jézus hordozta az Ő kekeresztjét mi érettünk, a mi bűneinkért. Addj türelmet a borús napokban és hálaadó szívet a békesség és boldogság idején. Ámen. Ponce Fidela (Chile)

25